Mikor folytassa az ember a félbehagyott blogolást, ha nem karantén idején? Főleg, ha van egy majdnem egy éve teljesen megírt, de ki nem rakott posztja arról, milyen is az Atlaszban vezetgetni, eljutni a kősivatag peremére, és megismerkedni a beduin építészet remekeivel!

Elérkeztünk az utolsó nagy felvonáshoz, immár írásban is, hogy egy nagyon hosszú poszttal, és a kedvenc épületemmel a borítón búcsúzzunk a Felkelő Nap országától. Az utolsó etapban a legproblémásabb a szállás volt, sajnos elég későn sikerült foglalni, bízva némi szerencsében, hogy business trippé…

Marokkó régóta rajta volt azon a bizonyos térképen, és amióta fillérekért repül oda két fapad is, és minden ott járt ismerős folyamatosan áradozott róla, már csak a megfelelő dátum hiányzott, hogy felkerekedjünk mi is ebbe a közepesen távoli országba. A dátum pedig 2018 november vége-december eleje…