Látszik, hogy itt a vég(e), ha már nem tud az ember ennél frappánsabb címet kitalálni, de elfogytunk mint szívsebész a kardiológiáról. Előző nap még könnyes búcsút vettünk a belvárosoktól, és utolsó komfort nélküli éjszakánkra készültünk szerény uenói szállásunkon, amelyet japános precizitással…

Elérkeztünk az utolsó nagy felvonáshoz, immár írásban is, hogy egy nagyon hosszú poszttal, és a kedvenc épületemmel a borítón búcsúzzunk a Felkelő Nap országától. Az utolsó etapban a legproblémásabb a szállás volt, sajnos elég későn sikerült foglalni, bízva némi szerencsében, hogy business trippé…

Sose gondoltam volna, hogy a Szöulból Tokióba repülés mindennel együtt egy egész napos program lesz, de Gangnamból kijutni Incseonra majdnem két óra volt, és a Narita — Tokió út is legalább 30–40 perc. Ezúttal kevésbé süppedős szőnyegen érkeztünk, mint amiről korábban áradoztam, ugyanis a derék…

Tsukiji után Tokió olyan pontjai következnek, amikről kicsit felesleges is bármit írni, mert ahogy a régi közhely tartja, egy kép többet ér ezrenyi szónál. Mi pedig vagy 1000 képpel készültünk, de ez is kevés, hogy visszaadjuk, milyen volt ezekben a szürreális világokban kóborolni, még ha most…

A “Geszti Péter Arany Faszkorbács” díjas címadás után vessük is bele magunkat a történtekbe, mert biztos mindenkit érdekel, hogyan sikerült nagyjából semmi kötelezőt sem abszolválni azokból a kerületekből, ahol jártunk! De kezdetnek fent látható a "Legjobban sikerült véletlen" kategóriában…

Ennyi séta után már éreztük a fizikai határainkat, főleg, hogy az alvás sem ment könnyen a japán házak sajátos hangszigetelési tulajdonságai miatt. Így a következő napot lassan kezdtük, de aztán csak elindultunk, most már kimondottan Yanaka-nézőbe. Illetve előtte mindenképpen szükségét éreztük, hogy…

Mivel az első nap már csak sötétben tudtunk várost nézni (és utána is valahogy mindig inkább naplemente után lendültünk bele igazán), ezért kellett egyet aludnunk, hogy nappali fényben is láthassuk a díszleteket. 

  Peking után szó szerint éles váltás volt leszállni a Narita nemzetközi reptéren, annyira fájdalmasan nagy volt a kontraszt különösen a fény tekintetében. Hiányzott ugyanis régi barátunk, a Szmog! Utoljára Dániában láttam ilyen erős fényeket, hiába a tengerparti szél szépen kisöpör bármit.