Látszik, hogy itt a vég(e), ha már nem tud az ember ennél frappánsabb címet kitalálni, de elfogytunk mint szívsebész a kardiológiáról. Előző nap még könnyes búcsút vettünk a belvárosoktól, és utolsó komfort nélküli éjszakánkra készültünk szerény uenói szállásunkon, amelyet japános precizitással…

Elérkeztünk az utolsó nagy felvonáshoz, immár írásban is, hogy egy nagyon hosszú poszttal, és a kedvenc épületemmel a borítón búcsúzzunk a Felkelő Nap országától. Az utolsó etapban a legproblémásabb a szállás volt, sajnos elég későn sikerült foglalni, bízva némi szerencsében, hogy business trippé…

Ha Japán szíve Tokió, akkor a lelke minden bizonnyal a Fudzsi hegy. Nem valószínű, hogy akad ennél japánab hely, mert bár Mijadzsima toriija valamennyire felveszi vele a versenyt, de ha kellene választani egy képet ami _Japán_, akkor 10-ből kilencszer valószínűleg a Szent Fudzsi Hegy lábánál…

Sose gondoltam volna, hogy a Szöulból Tokióba repülés mindennel együtt egy egész napos program lesz, de Gangnamból kijutni Incseonra majdnem két óra volt, és a Narita — Tokió út is legalább 30–40 perc. Ezúttal kevésbé süppedős szőnyegen érkeztünk, mint amiről korábban áradoztam, ugyanis a derék…

Már nagyjából az utazás előtt ilyesmi címeken gondolkodtam, hiszen az egyik legizgalmasabb úticélnak tűnő Panmunjon területén lehetősége van a földi halandónak de facto északi területre lépni, még ha csak egy barakkból is. Aztán persze máshogy alakultak a dolgok, és ez nem történt meg, de azért így…

Bármennyit töketlenkedhetek egy poszt megírásával, a Koreai-Félsziget hálás téma, mert az északi fél mindig tesz róla, hogy aktuális legyen az írás — különösen az most az újabb Kim Dzsong Un — Trump találkozó körüli történelmi pillanatokban. Na de mielőtt minden szem Vietnámra vetülne, nézzük mi is…