Megmutatjuk milyen a gaijinok istene 外人の神を見せてやるよ

biachu

Beijing Highlife

2017. november 02. - Gvrl Vllj Slr

 

img_7149.JPG

Megérkezni Kínába mindenképpen érdekes. Főleg, hogy volt 19 óránk a következő gépig, és az új szabályok szerint 72 órán keresztül vízum nélkül lófrálhattunk Peking határán belül. Szerencsére Csirke barátunk bevállalt egy szoftos városnézést velünk, így elkészíthettük a kötelező fotókat a Mennyei Béke Bástyáról a Tienanmen téren. Vagy leginkább azokról a fotósokról, akik a kamera nélkül érkező, nyugat-kínai turistákra szakosodtak. De előtte még be kellett jutnunk az országba.

Ha esetleg elfelejtettük volna, hogy azért a politikai berendezkedés nem feltétlenül azonos az Európában megszokottal, gyorsan emlékezetünkbe idézte mindez, ahogy szembesültünk a kínai hatóságok áldásos tevékenységével. Kezdődött azzal, hogy csak egyetlen ablakban intézték a vízum nélküli beléptetést, és szerencsére két helyen 3 különböző dolgot mondtak róla, hogy akkor kell-e kitölteni hozzá valamilyen papírt, vagy sem. A várakozó emberek számából ítélve, nem csak mi jártunk így, emiatt egy kellemes 70 perces túra keretében tapasztaltuk meg a legfontosabb kínai (pekingi) látnivalót: a sorbanállást. És itt még le sem esett, hogy a Kínai Nagy Tűzfal miatt még akkor sem tudunk semmit csinálni a neten, ha épp van.

Kína a létező kommunizmus, olyan értelemben biztos, hogy mindenkinek talának munkát, mert más nem magyarázza, hogy mennyi ember foglalkozik azzal pl, hogy pecsételjen. Vagy terelejen valamerre, vagy átvizsgálja a csomagjainkat 3–4x, a metróban, a metróból feljőve, a Tiltott Városba bemenve, stb. A mogorva arcok, a mindenhol jelen lévő katonság/rendőrség azért szépen felrajzolja a rendszer képét. A rendszerét, ahol ezen kívül egyébként kb minden második autó valamilyen német prémium márka ( a másik fele viszont hazai), és az egy főre jutó neonok száma sejtéseink szerint egy szinten lehet Tokióval.

A szmog miatt érthető, de nehezen feldolgozható tény a folyamatos harákolás és köpködés, de nincs az a szénerőmű, ami megmagyarázná a sorban állva hangosan fingást. Persze lehet, hogy volt köze az épp itt járó szaúdi küldöttségnek, amely némileg szigorúbbá tette az amúgy is szigorú ellenőrzéseket. Emiatt viszont nem lehetett megnézni a Tiltott Város fontosabb részeit, csak a keleti oldalon tudtunk a fal mellett haladni, surranó pályán. Így is izgalamas volt, az egymást érő esküvői fotozásoktól a fák alatt pihenő katonákig.

Utána szerencsére Csirke elvitt minket _A Pekingi Kacsás Helyre_, ahová nélküle nem sikerült volna bejutni, egészen biztosan. Már a neve is érdekes, mert angolra fordítva Four Seasons lenne, de a valóban kiírt verzió Mass Foodies Roast Duck névre hallgatott. Itt megkóstoltuk az említett fogást autentikus módon, amiről hamarosan videóval emlékezünk meg, hogy végre a Youtube csatornánknak is legyen értelme.

Ettünk még mellé kismillió másik ételt, kínai módon egyszerre kirendelve középre és csipegetve belőlük. Ott volt még a Második Számú Híres Pekingi Fogás is, aminek Csirke sem tudta a nevét, de hasonlít a japánok udonjára, zöldséggel, húsokkal, stb.

Kicsit késve de csatlakozott Csirke egy pekingi barátnője, és így már négyesben ültünk be a kínai Uberbe, a Didibe ( ami mellesleg kitolta a helyi piacról az amerikai óriást). Innen egy fancy hostelbe hajtottunk ledobni a cuccunkat, hogy utána folytathassuk a Beijing Highlife túránkat. El is jutottunk egy frissen nyílt kézműves sört áruló szupermarketbe, ahol az üzleti modell része volt, hogy meg is lehetett inni a vásárolt árut a helyszínen. Egy közepesen jó ( a srácok által nem ajánlott) helyi IPA-val öblítettük le a vacsorát, helyi transzik mellett.

Itt jutott eszembe egy olvasmányélményem, mégpedig a kínai üzletelést megpecsételő féktelen piálásról, aminek a neve Pajcsiu. Vagy a szesz vagy az üzletkötés neve, sajnos már nem rémlik, pedig volt egy időszak, amíg emlékeztem a válaszra. De ezt muszáj volt kipróbálni, így egy Ujgur étterembe tettük át a székhelyünket, akik ugye muszlimok, de természetesen van disznó az étlapon, és nyílván elérhető a Pajcsiu is, a rosszabbik helyi sörrel kiegészítve.

Meg is kóstoltuk mindet, és valóban szörnyű, mindkettő. Hölgy kísérőnk rendelt egy kis Ujgur pacalt, ami egészen hasonlított a mi ételünkre, csak mogyoróval fűszerezik paprika helyett, és kevesebb benne a lé, illetve csipegetni lehet hozzá valami lángos szerű, de apró darabokra vágott, valószínűleg krumpli alapú tésztából készült ételt, fokhagymás-szójás szósszal. Itt sajnos hamar zártak — ami azt jelentette, hogy a személyzet végre visszakaphatta a telefonját a műszak után, majd szétszéledtek, ahogy lassan mi is.

Visszatértünk a Hostelbe, hisz másnap hajnalban kellett indulnunk, hogy elérjük a gépet. Emiatt korai fekvést terveztünk, de még úton volt Csirke kuzinja Tiencsinből, mert az előző vonatot lekéste, de volt nála egy üveg Unicum, ami akkor is jó, ha sem angolul sem magyarul nem tud a srác. Tiencsin állítólag 300 km, de fél óra alatt ér ide a vonat. Ott nem tudtunk a forráskritika eszközeivel élni, ezért készségesen elhittük (most érkezett: csak 107 km, így már azért hihetőbb). Még a visszaúton vettünk egy fémbögrés Pajcsiut mindketten, hisz kell valami szuvenír. A tervünk hibájával akkor szembesültünk, amikor rádöbbentünk, hogy kárbaveszne a biztonsági ellenőrzésnél a jó kis Pajcsiu, ezért az Unicum mellé azokat is elfogyasztottuk, hogy garantáljuk a pokoli repülőutat Tokióba. De előtte még sikerült a kínai-magyar üzleti kapcsolatokat magasabb szintre emelni a kuzinnal.

Másnap a nehéz, de dinamikus ébredés után várt ránk rengeteg sorban állás, sok-sok pecsét, szörnyű, másnaposságot nem űző McReggeli és egy kis kínai Red Bull, ami sajnos pontosan olyan, mint a thai eredeti Krating Daeng: nincs benne szénsav, cserébe katasztrofálisan szar. De aztán végre felszállt az Air China 925-ös tokiói járata.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

blog_social_link.jpg

Ha nem akarsz lemaradni a legújabb írásokról, kövess Facebookon és Instán! Gozaimasu!

A bejegyzés trackback címe:

https://biachu.blog.hu/api/trackback/id/tr4813146326

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása