Shinsekai ward
Oszakába érkezni a “vidékről” olyan volt, mintha megint Tokióba értünk volna. Hasonló lépték, hasonló épületek — és itt már komolyan elgondolkoztunk azon, hogy vajon az állami frizura készlet mellett létezik-e hivatalos 1:1 arányú állami épület-lego is, annyira ugyanolyan elemek végtelen permutációja az átlag japán ház, mérettől függetlenül.
Japán állami lego JR állomással
Már elég rég foglalkoztam Japánnal, de időszerű volt már a Kazah kitérő megírása, és mivel még friss az élmény belekezdtem Marokkó lejegyzésébe is, úgyhigy majd igyekszem párhozamosan adagolni a kalandokat. De addig is következzen Oszaka!
Szállásfoglalásaink általában — főleg utólag nézve — nélkülöztek minden komolyabb tervezést, de Oszaka esetében szerencsénk sem volt. Kezdődött azzal, hogy az eredeti szállásunkat törölte a Booking, mert volt velük valami elszámolási vitájuk, pedig még bringa is járt volna hozzá! Az utána SOS szerzett hotel árban bár kedvező volt, de a helyszínen derült ki, hogy azt épp felújítják, de ne aggódjunk . szólt a portás -, mert ugyanezért a pénzért egy _sokkal jobb_ másik hoteljükben kapunk szállást. És csak 1 perc séta, minden jó lesz, kudasai!
Kihasználva a Rail Pass nyújtotta lehetőséget a JR vonalakon történő korlátlan vonatozásra, szerettünk volna lejutni a tengerhez, ha már Tokióban mindenhol falakba ütköztünk (szó szerint). Kinéztünk egy vonalat a térképen, ami elvileg kikötő-szerű, indusztriális zóna. Ez a része igaz is volt, de mérföldeket gyalogolva sem kerültünk látótávolságnyira közel a tengerhez, mert mindenhol valami bejárást tiltó telep zárta el az utunkat. Ellenben a Kiotói Egyezményt az aláírás hazájának kellene a leggyorsabban újragondolni,merthogy a világ károsanyag kibocsátásának jelentős része valószínűleg Japánból származik, hiszen az utak mentén minden parkoló autóban aludt valaki, természetesen járó motorral. És sokan parkoltak. Ez a szokás egyébként országosan elterjedt, mint később is tapasztaltuk, de a hatásáról kérdezzük csak meg a Trump adminisztráció bármelyik tagját, nem is olyan para, tessék hazamenni.
Így kissé csalódva, de visszatértünk a hotel környékére, méghozzá Shinsekai kies vidékére. Ez nem csak Oszaka egyik legizgalmasabb kerülete a végtelen mennyiségű pornóval és barkácsbolttal (az árukapcsolást még nem teljesen értjük), de gasztronómiailag is rendben van (mint amúgy kb bármelyik random szeglete az országnak), illetve elég sok világító szar akad már itt is, persze nem itt barnul le az ember a neontól még éjszaka is, hanem majd Dotonboriban. Ellenben a helyi felnőttfilmes igényéket tematikus mozik elégítik ki, kézzel festett plakátokkal emelve a környék művészeti értékét!
Galéria - Shinsekai ward
A kellemes bóklászást kulináris élményekkel fűszereztük, ettünk immár igazi oszakai Takoyakit, majd beültünk egy helyre kipróbálni a környék másik nevezetességét a Kushikatsut, ami fa pálcikákra applikált panírozott állatok és/vagy növények formájában manifesztálódik. Persze emellé még rendeltünk egy kis szilvás-medúzát, ropogósra sütött garnélát és valami nyálkás-fokhagymás (wasabis) szószba áztatott tintahalat. Illetve sikerült megtalálnunk életünk első Hello Kitty-s parkolóját. Igen, jól olvastátok.
Itt alkottuk meg új elméletünket, miszerint a nemzetek egymáshoz viszonyított gazdasági rangsorát új módszertan szerint kellene kiszűmítani, hiszen Oszakában annyiba kerül egy adag garnéla, polip esetleg tintahal, mint egy nagyon aprócska csomag sültkrumpli. Ez alapján a világ vezető hatalma Írország vagy Grönland lehetne, ha az oroszok nem főznének mindenből vodkát. Egyébként ha már a szabályok felrúgásáról van szó, a Shinsekai környéki huligánok Japán szerte rettegett hellyé teszik a környéket! Az olvasók idegrendszerét megkímélve álljon itt inkább egy fotó, bizonyítva, hogy mennyire törvényen kívüli helyen féltünk és reszkettünk Ószakában!
Osaka Rebels
Másnap találtunk egy tengerközelibb helyet, az Osaka port city-t, de valahogy nem megy a japánoknak ez a part/park/erkély használat. Egyébiránt itt meg is hirdetjük a Térhasználat 101 workshopot, jelentkezni a hello kukac biac.hu címen lehet japán nylevű fényképes önéletrajzzal, kanjikkal kíméljetek! Mindenesetre legalább láttuk a tengert végre, ami felüdített — és csak picit áztunk el a végére! Plusz belógtunk egy szellemhajó mellé a dokkba, és megcsodáltuk a legabsztraktabb japán viziemlős-ábrázolást.
Galéria - Oszaka kastély
Lemászva a kastélyból viszont megadatott, hogy egy igazi ázsiai, és azon belül is japán jelenség kellős közepébe csöppenjünk, nevezetesen egy helyi J-pop sztár koncertjére. Azaz szerencsére a koncertre nem mentünk be, de megtapasztaltuk mekkora tömeget mozgat meg ez a műfaj a japűán nők 10 és 30 év közötti korosztályából. Jelentjük, egy igen masszív tömeget. Vagy 20 percen keresztül sétáltunk kifelé az Osaka Hall környékéről, és ahelyett, hogy fogyott volna a tömeg, mintha csak sűrűsödött volna. Nem lettünk volna az őket terelő középkorú férfiak helyében. Természetesen a szelfizz kastállyal mozgalomnál csak a szelfizz koncertteremmel, kívülről népszerűbb a környéken.
Szerencsére utána hamar levegőhöz jutottunk, és megtekinthettünk egy újabb otthonról elképzelhetetlen dolgot, a már említett helyi felhőkarcoló negyedet. Újra ás újra el tudnak varázsolni a magasházak, amit csak még inkább varázslatossá tett a Naplemente. De itt már csak célirányosan vágtunk át, ugyanis a már rég megénekelt Dotonboriba tartottunk.
Galéria - Osaka Business Park
Ez a kerület tényleg sokkolóan hat, annyi a neon amennyit (egyelőre) még Tokióban sem láttunk. A Szárnyas Fejvadász hangulatot csak erősítette, hogy naplemente után értünk ide, és az egész napos esegető csapadék csodálatos tükörré varázsolta az aszfaltot. Az egyik nagyobb út kereszteződésébe érve egyáltalán nem csodálkoztunk volna, ha felnézve repülő autókat látunk, és akár más csillagrendszerekből érkező idegenek éneklik együtt a hangszórókból áradó bugyuta japán zenéket. Az ehhez passzoló méretű és változatosságú tömeg is adott volt.
Dotonbori
Nekünk viszont küldetésünk volt, hiszen még nem sikerült Okonomiyakit ennünk, mert amit előtte nap kinéztünk helyet Shinsekaiban, na azt szégyen-gyalázat, de nem sikerült megtalálnunk mire éhesek lettünk. Természetesen Dotonboriban akadt, de olyan szinten többszörös áron, hogy itt már a gaijin büszkeségünket sértette volna, ha ezt választjuk, így kedvelt megoldásunkhoz, a végtelen bevásárló utcákon történő bolyongáshoz folyamodtunk. Avagy bevetettük a gaijin ösztönünket, ami ismét csak nem hagyott minket cserben. Ugyanis, bár az eredeti tervünket nem is sikerült teljesíteni, de megtaláltunk egy olyan Takoyakist, amit a Michelin guide is ajánl. És tényleg a legjobb volt amit ettünk, beleszámítva a későbbieket is. Nem is beszélve a végtelen idegesítő, de annál fülbemászóbb Takoyaki dalnál. Az ételt osztó helyi erő tudott értelmes angol mondatokkal is kommunikálni, így jól elbszélgettünk vagy 2 percig, plusz felragasztottuk a világtérképre az első kis Hazánkat jelképező Zöld matrica szívecskét.
Galéria - Dotonbori streetfood
Egy adag takoyaki azonban nem elég az éhség oltására, így még egy polip nyárssal kellett kibírnunk az utolsó éjszakai menünkig, a Kyabetuyakiig. Ami Matolcsy-pénzben került nagyjából 400-ba, mégis kiváló volt, hiába csak egy felturbózott omlett.
De előtte még végigmentünk a csatorna parton, ami a legtöbb dotonboris illusztráció alapanyaga — és meglepődve tapasztaltuk, hogy egyrészt itt nem hömpölyög olyan tömeg, mint egy utcával arrébb, másrészt ez a part használat itt mintha működött volna, egyes helyeken együtt gangelt a fiatalság, már csak egy óriási Ghettoblaster hiányzott, hogy hiánytalanul 1988-ban érezzük magunkat. De a neonok és az épület méretű, mozgó polipok megvoltak. Álljon itt egy kis hangulatteremtő videó, benne néhány kimaradt felvétellel Shinsekai kies tájairól is!
Folytatva elveszésünket a fogyasztói kultúra helyi szentélyeiben, a UNIQLO-ban vásárolt termékekkel toltuk ki a következő mosás idejét, majd elmentünk egy jazz-hip hop bulikába, ahol lemezbörze és helyi udnerground ruhák vására zajlott párhuzamosan. Nagy önuralomról tanúságot téve nem vettünk már semmit, csak az irányt hazafelé, hisz kellett pihenni, főleg a betegnek, mert másnap következett Kobe és az ő marhája.
Olvass el egy korábbi írást is!
Japánból ajánlom:
Új sorozat: Marokkó!
Villámkaland Kazahsztánban:
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
