Ennyi séta után már éreztük a fizikai határainkat, főleg, hogy az alvás sem ment könnyen a japán házak sajátos hangszigetelési tulajdonságai miatt. Így a következő napot lassan kezdtük, de aztán csak elindultunk, most már kimondottan Yanaka-nézőbe. Illetve előtte mindenképpen szükségét éreztük, hogy kicsit ész nélkül, de kiváltsuk a helyi közlekedéshez szükséges kártyát, a Suicát. Ez egy nagyszerű, walletként is működő rendszer, olyasmi mint az Oyster a második legnagyobb magyar városból. Jó volt a gyaloglás, a város felfedezése így is, de másnap már erősen szükségünk lett rá, az első költözés miatt. Így tehát kis kerülővel, de csak elindultunk vágyott úticélunk felé, és már egészen rutinosan _nem_ fényképeztünk le minden lépcsőházat, vonatot vagy festést az utcán — persze néhány taxi így sem úszta meg, egyszerűen nem lehet betelni velük, na. Pedig a horgolt ülésvédőket nem is tudtuk igazán lekapni eddig.

Kiderült, hogy egész nagy temető-komplexum van a vasút mellett, aminek csak egy apró szegletén keltünk át korábban, és még egy egykoron itt élt Sógunnak is van benne síremléke, pozíciójához mélót méretben és megjelenéssel. Elhaladtunk az egy nappal ezelőtt látott, virágba borult fa mellett is és örömmel vettük tudomásul, hogy a Sakura hatványozott léptekkel közeleg — legalábbis ott, ahol már elkezdődött a szirmok kinyílásának kedves folyamata. Látszik, hogy a rossz idő sajnos betett a mi Sakuránknak, de ha majd beindul ez a környék, az egyik legszebb lesz az biztos.

Találtunk még szép buddhista szentélyeket, piros sapkába öltöztetett vallási szoborcsoporttal, de igyekeztünk magunkat tartani szent fogadalmunkhoz, hogy nem pazarolunk ilyen képekre időt Kiotó előtt, mert bizonyára semmi értelme bárhol máshol Japánban szentélyeket fotózni, persze az igyekezet hiábavaló volt. De legalább van kompromisszumos fotó is a világ legmenőbb táskájával és a szentéllyel.

 Odaértünk a tegnapról már ismert temető szakaszhoz, de Regional Cattel továbbra sem találkoztunk, viszont sikerült eddig a legközelebb kerülnünk ahhoz, amit eltévedésnek lehet nevezni, mert egyszerűen nem találtunk kijáratot. Fejben már készültünk is a filmélményeinkből egyértelműen következő, naplemente utáni zombitámadásra, amit nyílvánvalóan a helyi macskák összehangolt irányítása vezetne sikerre, de végül némi bolyongás után megleltük a kijáratot, megmenekülve a korai apokalipszistől.

Itt már éreztük, hogy más szelek fújtak, de még nem tudtuk, hogy teljesen véletlenül begyalogoltunk Yanakába. Ugyanis, bár az utolsó sarokhoz is használtuk Google san segítségét, itt valamiért továbbra is mellőztük. Mintha direkt mindent megtettünk volna azért, hogy a legnehezebben jussunk a vágyott helyre. Cserébe csodálatos utcácskákon keresztül bolyongtunk, először szembesülve változó domborzati viszonyokkal, de mint Párizsban a Montmartnak, Tokióban Yanakának is jót tett ez. Rengeteg ház megmaradt a régi Edóból, és bár biztos kevesebb mint állítólag a szomszédos Asakusában, de annyi biztosan, hogy kiváló hangulatot teremtsen.

Itt alszik a Taxi

Végül csak sikerült a Yanaka ginzát megtalálni, ami nagyjából annyira volt titkos, mint amennyire bármi az lehet, ha több japánnal foglalkozó oldalon is megírják a létét, de legalább kaland volt idejutni. Annyiban még nem lepte el a turisták hada, hogy csak a rájuk épülő kiszolgáló ipar jelenjen meg, mert háztartási boltoktól szervízeken át antikváriumokig van sok minden, sőt, minden is! Yanaka ezer szállal kapcsolódik a macskákhoz, még a Japánban megszokottnál is komolyabban, és ennek fényes bizonyítéka volt nagyjából minden második portál. 

Fotó: Tomi

Ami biztos, hogy az utcán rekeszeken ülve valamelyik itteni kimérés italkínálatát fogyasztó (egyelőre még azért inkább) helyiek teljesen általános látvány, bár nem mindig egyértelmű, hogy csak fogyasztanak, vagy árulnak is valamit. Azt azért kihagytuk, hogy a környék valamelyik híres cat caféjába beüljünk, valahogy egyikünk sem rajong kifejezetten ezekért a lényekért, maximum amíg megmaradnak illusztrációnak, vagy mémnek. De ezen a területen sem kellett szégyenkeznie a kerületnek. Azt örömmel tapasztaltuk, hogy azon kevés nyugodt hangulatú, családias léptékű hely egyike Tokióban,  amit mi is felfedeztünk, amit csak megerősített a szinte már európai jellegű térhasználat, de persze egy kis keleti fűszerrel. 

Fotó: Tomi

Sikerült megállnunk, hogy bármilyen faszságot vegyünk, (bár nagy volt a kísértés, annyi számunkra értékes vacakot árultak) és elindultunk visszafelé hasonló utakon, át Taitóba. Ahol találtunk egy már inkább japánosan nyüzsgő, de magas(abb) házas részen lévő városközpontocskát, ahol egy egészen jellegtelen csirke vacsorával koronáztuk meg a napot (rossznak azért nem mondanám, azt tkp az egész úton nem sikerült enni, pedig mindent megttünk érte). Igaz mit várjunk egy olyan környéktől, amit egy Pachinko szalon ural. A Pachinko az a japán szerencsejáték forma, ami egyrészt elviselhetetlenül hangos, másrészt leginkább az észak-koreai rezsim által futtatott fedőszervezetek üzemeltetik, ezáltal is értékes valutához juttatva a szomszédos diktatúrát. A flipper szerű játékra teljesen rá van kattanva a japánok egy jelentős része, számunkra érthetetlen módon. 

A kis szusszanás után még viszonylag lelkesek voltunk, hogy átsétálunk Aszakuszába (ami azért barátok közt is 5 km volt), de az első boltnál éltünk a lehetőséggel, és inkább bizarr-snack vásárlásba fektettük minden motivációnkat, majd be is fejeztük az aznapi séta-edzést, hisz elég kimerítő egy jól felszerelt japán szupermarketből először épp bőrrel távozni: ahol egy kg só is olyan csomagolásban van, hogy legszívesebben hazavinnéd, az komoly veszélyt jelent egy hátizsákos utazóra, főleg az első napokban! 

Diszkréten felhívnám a figyelmet a Caplcio-ra!

Kellett is a pihenés, mert másnap már jött is az első költözés, várt ránk a szintén első Metró út - ami tokióról lévén szó, önmagában nagy élménynek ígérkezett-, Tsukiji világhíres halpiaca, és mindenek előtt: Morita mama!

A korábbi írások:

Beijing Highlife

Japán #1

Ueno Hood

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------