Mivel az első nap már csak sötétben tudtunk várost nézni (és utána is valahogy mindig inkább naplemente után lendültünk bele igazán), ezért kellett egyet aludnunk, hogy nappali fényben is láthassuk a díszleteket. 

Peking után szó szerint éles váltás volt leszállni a Narita nemzetközi reptéren, annyira fájdalmasan nagy volt a kontraszt különösen a fény tekintetében. Hiányzott ugyanis régi barátunk, a Szmog! Utoljára Dániában láttam ilyen erős fényeket, hiába a tengerparti szél szépen kisöpör bármit.

Ma már elképzelhetetlen, hogy (okos)telefon nélkül utazzunk bárhova, és még egy ilyen körúton sem tudunk és fogunk leszakadni a közösségi hálóról. Ezért még azt a lehetetlen küldetést is bevállaltuk, hogy Pocket Wifit kölcsönözzünk, ami igazi kihívás volt, már csak a saját hülyeségem miatt is, de erről majd egy másik posztban. A közhelyszótár alapos felidézése után alább olvashattok egy összefoglalót azokról az appokról, amiket esszenciálisnak gondolunk az utazáshoz, illetve egy csokorral azokból, amik reményeink szerint hasznossá válnak az utazás alatt.

Március idusán ketten útrakeltünk a messzi Japánba és Koreába, hogy felderítsük ezeket a mesés országokat. Ez a blog a Mediumon megjelent írásaink újraközlése, illetve a hamarosan gyarapodó újak lelőhelye lesz. Távol-Kelet, egy kicsit másképp!