Shinsekai ward Oszakába érkezni a “vidékről” olyan volt, mintha megint Tokióba értünk volna. Hasonló lépték, hasonló épületek — és itt már komolyan elgondolkoztunk azon, hogy vajon az állami frizura készlet mellett létezik-e hivatalos 1:1 arányú állami épület-lego is, annyira ugyanolyan elemek…

Marokkó régóta rajta volt azon a bizonyos térképen, és amióta fillérekért repül oda két fapad is, és minden ott járt ismerős folyamatosan áradozott róla, már csak a megfelelő dátum hiányzott, hogy felkerekedjünk mi is ebbe a közepesen távoli országba. A dátum pedig 2018 november vége-december eleje…

Az asztanai kalandról készült beszámoló olyan hosszúra nyúlt (6 oldal csak a szöveg), hogy félig direkt, félig véletlenül kimaradt pár dolog, amit azért sajnálnék nem bemutatni, úgyhogy következzen hát egy mini poszt pár építőipari érdekességről!

Az ember viszonylag kevés racionális indokot tud felhozni arra, hogy ugyan miért december legelején utazik a festői Asztanába, de egy nehezen viselt száraz Movember után, már a repülős langyos sör is sarokba szorította az összes ellenérvet. Természetesen esetemben mindig is ott volt a mérhetetlen és…

A legutóbbi írás szép hagyományát folytatva az alábbi tematikus zeneművel javaslom megalapozni a hangulatot az olvasáshoz.  Filmplakátos éjszakák A Császárváros története régmúltra tekint vissza. A megerősödő papság ellensúlyozására a 8. század második felében vált fővárossá Kiotó és egészen a…

A “Geszti Péter Arany Faszkorbács” díjas címadás után vessük is bele magunkat a történtekbe, mert biztos mindenkit érdekel, hogyan sikerült nagyjából semmi kötelezőt sem abszolválni azokból a kerületekből, ahol jártunk! De kezdetnek fent látható a "Legjobban sikerült véletlen" kategóriában…

  Fotó: onmarkproductions Most, hogy nyakunkon a Halloween (konzervatívabb olvasóknak: Mindenszentek), úgy gondoltam érdemes kicsit megszakítani az úti beszámolót, és bemutatni három japán rémisztő érdekességet.

Ennyi séta után már éreztük a fizikai határainkat, főleg, hogy az alvás sem ment könnyen a japán házak sajátos hangszigetelési tulajdonságai miatt. Így a következő napot lassan kezdtük, de aztán csak elindultunk, most már kimondottan Yanaka-nézőbe. Illetve előtte mindenképpen szükségét éreztük, hogy…

Mivel az első nap már csak sötétben tudtunk várost nézni (és utána is valahogy mindig inkább naplemente után lendültünk bele igazán), ezért kellett egyet aludnunk, hogy nappali fényben is láthassuk a díszleteket. 

  Peking után szó szerint éles váltás volt leszállni a Narita nemzetközi reptéren, annyira fájdalmasan nagy volt a kontraszt különösen a fény tekintetében. Hiányzott ugyanis régi barátunk, a Szmog! Utoljára Dániában láttam ilyen erős fényeket, hiába a tengerparti szél szépen kisöpör bármit.