Fotó: onmarkproductions
Most, hogy nyakunkon a Halloween (konzervatívabb olvasóknak: Mindenszentek), úgy gondoltam érdemes kicsit megszakítani az úti beszámolót, és bemutatni három japán rémisztő érdekességet.
Kappa
Az első és legfontosabb lény, akiről muszáj pár szót ejtenünk, nem más, mint a Kappa Szörny. A kappák a folyókban élnek (hívják őket folyó fiúnak is), jókaik, avagy természetfeletti lények. Bár megjelenésük régiónként eltér, alapvetően humanoid jellegű, pikkelyes, zöld színű lények. Úszóhártyás végtagjaik vándorolhatnak testük egyik oldaláról a másikra, és amellett, hogy halszaguk van, rendelkeznek csőrrel és egy kis tányérszerű bemélyedéssel a fejük tetején, amiben víz van.
Fotó: wikipedia.es
A kappa szörny elsősorban arról nevezetes, hogy a víz közelébe csalja, majd lerántva vízbe fojtja áldozatát, de kevésbé drasztikus csínyek elkövetése is a repertoárja részét képezi, mint pl. a nők kimonója alá nézés vagy a random idegenekkel szumózás. Utóbbit kifejezetten kedveli, a bírkozás mindenféle fajtájával egyetemben, és bár nem néz ki kifejezetten erősnek, vagy esélyesnek, de nagy valószínűséggel legyőzné bármelyik szumó bajnokot vagy akár a legjobb szamurájt is. Emellett szívesne erőszakol is nőket, és ha már ilyen jól belejött az élvezetek hajhászásába, örömmel fogyaszt emberhúst is. Egyébként gasztronómiailag nem túl összetett lény: a két kedvenc étele a kisfiúk és az uborka. Arról nem szól a tudósítás, hogy vajon szokta-e keverni a kettőt, de a hivatásos kappa horgászok (mert természetesen ilyen is van) utóbbit használják csalinak.
Bár eddig elég barbár képet alkothattunk róluk, de nem feltétlenül ellenségesek az emberrel szemben, sőt kíváncsiak a civilizációjukra, na meg persze beszélnek is japánul. Ha valakit a rossz sorsa egy kappával sodor szembe a szárazföldön, akkor azért nem kell kétségbe esni, van esély a megmenekülésre. Mivel az udvariasság megszállotjai (mi más is lehetne egy japán vízi-démon), ha meghajolunk előtte ő viszonozza a gesztust. Ekkor azonban a feje tetején levő mélyedésből kifolyik a víz, és a kappa elveszti a varázserejét, amíg nem kerül ismét víz a fejtetőre. Ha hosszú ideig kénytelen a fejéről nélkülözni a vizet, akkor nem csupán az erejét veszti el, hanem el is pusztul.
Ha nem erőszakolja meg az asszonyt, vagy fogyasztja el a kölyköket, akkor még akár az ember barátja is lehet. A földműveseknek segít az öntözésben, néha hoz friss halat, ami jószerencse jele, és mellesleg kiváló orvos hírében is áll.
Fotó: creativoenjapon
Aki nem fél ennél is többet megtudni róluk, annak ajánlom a fenti két videót és ezt a linket a további ismeretszerzés céljából, aki viszont csak egy oknyomozó kappa-horgászásra kíváncsi, annak az alábbi riportot! Ha pedig valaki igazán a bögyünkben van, annak mondjuk nyugodt szívvel, hogy a Kappa vigyen el!
Tanuki
A Tanukik olyan csodás lények, amik tulajdonképpen egészen hétköznapi állatok, némi varázslatos erővel: a nyestkutyák. Szokás őket mosómedvének is nézni, de csak a megtévesztő külső hasonlóságok miatt. A kappához hasonlóan ők is jókaik. Alapvetően pozitív figurák, de azért pár csínyt az ő számlájukra is lehet írni.
Fotó: hyakumonogatari
Legfontosabb tulajdonságuk, hogy tudnak alakot váltani, ezzel pedig élnek - és alkalmasint visszaélnek. Nem csak a saját alakjukat tudják változtatni mellesleg, hanem bizonyos tárgyakét is. Ami párosulva a szaké kedvelésükkel sok kocsmárosnak okozhatott már kellemetlen perceket, hiszen pénznek látszó kacatokkal fizették ki az ételüket és főleg az italukat.
Nagyon fontos tulajdonságuk még, hogy varázslatos heréik vannak. Ezeket használják utazásra, poggyászként, dobként és még millió egyéb dologra. Természetesen nem japánról lenne szó, ha nem lennének ezt megéneklő vidám gyermekdalok.
Fotó: mnn.com
Elterjedt ábrázolásuk, hogy van náluk egy szakés üveg, fejükön bambusz kalap, kedélyes mosoly és emellett ahogy a német jellemezné, erotische vollschlank alakkal büszkélkedhetnek. Mondanom sem kell talán, a szaké a szerencsehozó szimbólum az összeállításból. Ha emberi formát vesznek fel, akkor kedvelik a vándorló szerzetes alakját, de megmaradva a pocakos külsőnél. Ebben a formában sem vetik meg az alkoholt és a nőket - némi közös pont a kappákkal.
A japán Walt Disneynek is nevezett Miyazaki egyik rajzfilmje Tanukikról szól, és minden csodás tulajdonságuk megjelenik benne, természetesen a varázs-here is. Ha a Chihirón és a Vadon hercegnőjén már túl vagyunk, akkor érdemes ezzel folytatni, de addig is még egy tanuki dal!
Szokusinbucu
Talán a legkevésbé rémisztő, ám legvalóságosabb dolog amiről ma beszámolok a Szokusinbucu, avagy az élve mumifikálás japán szokása.
Fotó: Origo
Pár éve a hazai sajtót is bejérta a hír, hogy az akkor a Természettudományi Múzeumban lévő Múmia kiállításon van egy olyan szobor, amelynek a belsejében egy egykor élő szerzetes földi maradványai találhatók. Az itt vendégszereplő múmia is a Szokusinbucu eredményeképp jött létre.
Fotó: mysteriousuniverse.com
Az egész rituális procedúra roppant hosszú ideig tart, méghozzá 3x1000 napig. Mindhárom fázisban más és más módon jut közelebb a szerzetes az elérni kívánt célhoz, a megvilágosodáshoz. Fokozatosan mondanak le az élet minden részéről, míg a legvégén már csak mozdulatlanul ültek és meditáltak, egészen addig, amíg gyakorlatilag is eltávoznak az élők sorából.
Fotó: nostalgy.org.ru
A szerzetes az első 1000 napban egy speciális “diétára” áll rá, melynek keretében csupán bogyókat és magvakat fogyaszt. Ennek keretében gyakorlatilag minden testzsírtól megszabdulnak
Fotó: girlsaskguys.com
A második szakaszban még komolyabb diétára állnak rá a szerzetesek: csupán gyökereket és fakérget fogyasztanak, illetve egy Urusi névre hallgató teát isznak, amely szerény mértékben toxikus, ugyanis egy bizonyos kínai fa olyan nedvéből készítik, amit egyébként tálak és egyéb kerámiák lakkozására szoktak használni. Az első hatás állítólag intenzív hányással jár, de ez is a célja, mivel ennek segítségével még jobban kiszárad az aszkéta teste. Másodlagos hatásként pedig kiváló féreghajtóként funkcionál, amikor beköszönt a halál: ez az egyik oka annak, hogy a test nem indul oszlásnak.
Fotó: phinemo.com
Az utolsó fázisban - amikor a szerzetes már gyakorlatilag nem több egy sétáló csontváznál, egy kő gödörbe ül be - lótusz pozícióban. Itt gyakorlatilag élve eltemetik, csak egy csövön kap levegőt. Van nála egy csengő, amit minden nap egyszer megszólaltat - innen tudják a szerzetes társai, hogy még életben van. Ha már nem szól a csengő, kihúzzák a csövet, a sírt pedig lezárják 1000 napra. Ekkor derül ki, hogy sikeres volt-e a mumifikáció. Amennyiben igen, a szerzetes elérte a Buddhaiságot.
Fotó: rebelcircus.com
Ugyanakkor a források szerint ez csak nagyon keveseknek sikerült eddig: 24 szerzetes jutott el az “Élő-buddhaság” állapotába, és ebből 16 “eredményét” lehet megtekinteni. A leghíresebb közülük Shinnyokai Shonin, a Dainichi-Bu templomból a Yudono hegyen. Ez a templom roppant népszerű volt egykoron az aszkéták között, így a legtöbb múmia innen származik. A rítust a Meidzsi kormány betiltotta 1879-ben, bár úgy hiszik egyes burkoltan tovább örökítették a XX. századra is.
Részletesebb leírásért az alábbi linkeket ajánlom, és zárásnak még egy rövidebb és egy hosszabb videó a témáról:
A korábbi írások:
Tokió elfeledett kerülete: Yanaka
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ha nem akarsz lemaradni a legújabb írásokról, kövess Facebookon és Instán! Gozaimasu!
