Az asztanai kalandról készült beszámoló olyan hosszúra nyúlt (6 oldal csak a szöveg), hogy félig direkt, félig véletlenül kimaradt pár dolog, amit azért sajnálnék nem bemutatni, úgyhogy következzen hát egy mini poszt pár építőipari érdekességről!
Arra már tettem utalásokat az előző írásban is, hogy a kazah szakik nem éppen arról híresek, hogy svájci órakészítők akkurátusával tudnák/akarnák (megfelelő aláhúzandó) kivitelezni az egyébként szép számmal meglévő építőipari projekteket. A derékszög misztikuma már a magyar lakosság önmagát építkezéssel, lakásfelújítással kínzó részére is ismeretes, és a hazai trendek sem mutatnak abba az irányba, hogy sikerülne szabványosítani 90 fok közelébe ezt a geometriai tüneményt. Kazah barátaink azonban több olyan sztenderdet kérdőjeleznek meg, amelyek nálunk már úgymond tisztázódtak többé-kevésbé, bár az Úniós pénzek viacolorba öntése okán a következő képek jelentős részénél dobbanhat meg a hazai szakik szíve is, de azért tartogatunk még néhány meglepetést!
A szovjet gyökerű építkezések, tárgyak, projektek visszatérő jelzője, hogy "ebben még bezzeg anyag volt". Közelebbről szemlélve ezt a kézműves hagyományt érthető a filozófiai origó, hisz anyag nélkül nem adatna meg a lehetőség a mesterember számára, hogy tévedjen, vagy újabb művészettörténeti kontextusba helyezve, kísérletezzen azzal a bizonyos anyaggal. Egyébként is: hibázni csak az tud, aki dolgozik, márpedig a rohamtempóban épülő fővárosban aztán tényleg dolgoznak.
Egyfajta demokratikus jelleggel sikerül helyszíntől függetlenül teljesen korrekt módon vagy ennek antitéziseként absztrakt műalkotásokkal megszégyenítően megvalósítani mindenféle burkolási munkát, legyen szó falakról vagy térről; lakónegyedről vagy Elnöki Palotáról. Egyébként térből akad bőven, a dinamikusan növekvő lakosság ellenére sem mondhatjuk, hogy sindzsukui tömeg várna ránk, és a kiskereskedelem szentélyeiben sincs cukidzsii zsúfoltság. De mindezt a teret persze le kell burkolni, úgyhogy következzen hát egy galéria a sztyeppe Washingtonjáról! Hogy megkíméljem a kedves olvasóközönséget a nagyszámú ismétlésektől, kéretik minden képhez odagondolni a "mire gondolhatott a költő?" felkiáltást.
A térképen láthatóa 3 nap nagyjából összevont útvonala, ami így reprezentatíve mutatja, hogy a térköves, burkolatos lelemények is milyen helyszíneken tűntek fel. Felhívom a figyelmet a folyótól jobbra található Sólyom alakú parkra! Persze ne legyünk csak és kizárólag rosszindulatúak, itthon is sok esetben láthattunk kiváló példát a Melós szabály #1 alapján késznek nyílvánított kivitelezésre (ugye Várkert Bazár, első négy átadás?).
Úgyhogy azért álljon itt egy ellenpélda, amikoris a teljesen jelentéktelen, és forgalommentes helyen sikerült fél négyzetkilométert hézagmentesen lekövezni (méghozzá épp a sólyom alakú park felé):
És persze, ahogy a korábbi írás képeiből kiderült a sztár építészek tervezte épületeket valószínűleg külföldi brigádokkal kivitelezték, kiváló minőségben. Úgyhogy jelentős a kontraszt, és csak remélhetjük, hogy inkább az utóbbi hozzáállás fog meghonosodni (akárcsak nálunk). Bónuszként találtam egy nem túl jó képet a legutóbb említett, de nem illusztrál "Nukleáris Témaparkról", úgyhogy álljon itt az is!
Egyelőre ennyi Asztanáról és Kazahsztánról, de remélem hamarosan visszatérünk és a korábbi fővárosról is hasonlóan lelkesen tudunk majd beszámolni! Addig is itt van néhány korábbi írás:
Kazahsztán:
Néhány érdekesség Japánból:
Tokió elfeledett kerülete: Yanaka
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
